babiloni birodalom: 1. Története. Kr. e. 2345 k. a Perzsa-öböltől a szír Földközi-tengerig terjedt. Lugalzaggeszi, Uruk királyának a ~ létrehozására tett első, tartós eredmény nélküli kísérlete (Kr. e. 2375 k.) után →Szárgon alapította, aki adófizetésre tudta kötelezni az összes sumér és akkád város kir-át, s ezzel megalapította a ~at. Mint „a négy égtáj királya” központosított hivatalnokállamot szervezett. - Unokája, Naramszin tovább ment: Akkád isteneként tiszteltette magát (→szarvkoronával ábrázolták), de a régi istenségek nagy kultuszát nem szüntette meg. Halála után a ~ hamarosan széthullott. - 2200 k. az iráni hegyekből a gutik rohanták le az akkád birod-at, de mivel átvették az akkád nyelvet és a sumér írást, s egyébként is kevés önálló értéket hordoztak, uralmuk sem kulturálisan, sem vallásilag nem okozott törést. Miközben Mezopotámia É-i részén határozott volt a gutik uralma, a kulturálisan mindvégig sumér befolyás alatt maradt D-i rész Lagasz közp-tal megerősödött. A város fejedelme, Gudea pompás tp-ot emelt a város istenének, Ningirszunak, támogatta a műv-et, építészetet és a tud-okat. Halála után Ur városa vette át Lagasz szerepét. Itt alapította Ur-Nammu (2111-2094) a III. dinasztiáját, s újra egyesítette Sumért és Akkádot. A főv. Babilon lett. Az addigi városkir-okat megfosztották méltóságuktól és hatalmuktól, helyükre hivatalnokok kerültek, a városokat beolvasztották a birod-ba. Ur-Nammu már 200 évvel Hammurápi előtt törvénykv-et alkotott, melynek az volt a célja, hogy „igazságos rendet hozzon az országba”. Ásatások során több mint 100.000 közigazg. okmányt gyűjtöttek össze e korból, melyek egy nagy uralkodó kormányzói és adminisztratív törekvéséről tanúskodnak. Ur-Nammu nagy zikkuratot (kultikus domb) építtetett Urban és égetett téglával burkoltatta be, ami az építményt igen maradandóvá tette. 4 utóda (Sulgi, Búr-Szín, Su-Szuem és Ibbí-Szín) Szárgonhoz hasonlóan istennek mondatta magát, kultuszt szervezett magának papsággal, rendszeres áldozatokkal, imádsággal, kultuszhelyekkel. - Ur III. dinasztiájának erőszak vetett véget: K-ről az elamiták, Ny-ról az amoriták támadták, a birod. összeomlott és 1800-ig megosztott maradt. Ebben az ún. Iszin-Larsza periódusban és a rá következő új virágkorban, Hammurápi idején (1792-1750) fontos kulturális emlékek keletkeztek (a tud., zene, s főleg a vallás ter-én), és a sumér vallás is továbbfejlődött. Új istenek tűntek föl megváltozott hierarchiával: An, Enlil, Enki helyett Marduk a legnagyobb (vsz. azonos Béllel, Babilon városistene, Enki fia, a „Bölcsesség Ura”, a káosz és az alvilág legyőzője); Szín Ur és Hárán városistene, Holdisten; az ő leánya Istár, a szerelem, a gyönyör, a harc és a győzelem istennője; Samas a Napisten, a legfőbb törv-hozó és bíró, jutalmazó és büntető, Larsza és Szippar városistene, mindentudó, a csillagászok és jósok védelmezője. Az istenek numinózus jellege szt félelmet és tiszteletet parancsol. Jósok támadtak akaratukat hirdetésére. Bizonyos mágikus és okkult cselekmények bepillantást engednek a sorsba (asztrológia), és lehetővé teszik irányítását is. Nagy jelentősége van a mítoszoknak: gyűjtik, följegyzik, Marduk magasztalására ünnepélyesen recitálják őket. Az ún. Enúma-elist, a sumér teremtés-mítoszt (a híres Gilgames-eposz része) az újévi ünnep 4. napján recitálták, annak a 12 napig tartó színjátéknak a keretében, melyben maga a kir. is kitüntetett szerepben vett részt mint közvetítő az ég és a föld, az istenek és az emberek között. - Az a sumér-akkád szintézis, ami a Hammurápi uralkodását kísérő virágkorban létrejött, a köv. 14 sz: szinkretizmussá csiszolódott és megmaradt egészen Nagy Sándorig, aki meghódította és hellénizálta a ter-et.

- 2. A ~ vallása. A babiloniak és asszírok hite szerint az istenek mindig és mindenütt beavatkoznak az ember életébe, ezért egész életüket áthajta és irányítja a vallás, mely politeista. Ugyanolyan alá- és fölérendeltségi viszonyok érvényesülnek az istenek világában, mint a kir. udvarban; s megfordítva: az udvar szert-rendje a panteon szert-ához igazodik. Ez a politeizmus azonban toleráns, kész minden új vallási hatás fogadására és hajlandó tisztelni minden istenséget (ezért a babiloni emlékekben már több mint 3000 istennév szerepel, míg a régi sumér birod. csak 1000 nevet ismert!). A ~ vallása kozmikus és asztrális irányú: a Napot, a Holdat és a bolygókat úgy tiszteli, mint az istenségek helytartóit, akik irányítják a kozmosz és biztosítják harmóniáját. Végleg kiszorították az előző kultúrák föld- és termékenység-isteneit, sőt küzdenek is ellenük. Ez a vallás uakkor konzervatív volt, azt hirdette, hogy az élet lehetőségei a „kezdetekben” adattak és minden további történést meghatároznak. Az új csak akkor jó, ha bebizonyosodik róla, hogy megelőzi a kezdetet, tehát valójában régebbi minden eddiginél. Ez a pontosan kidolgozott vallás természetesen bonyolult szert-rendet is alkotott jól szervezett, s a laikusoktól gondosan elkülönített papsággal. Jellegzetes kultuszhelyeket építettek (zikkuratok, tp-ok, oltárok, istenképmások), megalkották a szt idők rendjét, az ünnepek naptárát, s kidolgozták az egyes szert-okat (imák, ráolvasások, áldozatok). Tömegével születtek a törvények, melyek meg nem tartása azonos volt a kozmikus rend megzavarásával. Aki vétett, pontosan meghatározott vezekléssel tudott megtisztulni és bocsánatot nyerni (a „Babiloni lelkitükör” aprólékosan szabályozta a lelkiismeretvizsgálatot!). A betegséget és a szenvedéseket bűneik büntetésének tekintették és viselték. A másvilági életet árnylétnek vélték („visszatérés nélküli ország”), melyet csak az kerülhetett el, aki a misztériumok által az istenek titokzatos életében részesülhetett. Bölcsességi irod-uk (pl. Utnapisti bölcs mondásai) ma is tiszteletre méltó erkölcsi eszményt képvisel. **

König 1985:74. - BL:123. (Babilónia)